A karácsony a szeretet, a meghittség és a várakozás ünnepe, ami valljuk be, az utóbbi időszakban idegtépő stresszforrássá változott. A legtöbb ember ilyenkor erején felül költi a pénzt, a tökéletességre való törekvés pedig túlhajszoltságot, feszültséget és fáradtságot okoz, amiből aztán nagy veszekedések születnek. A karácsonyi ünnepkör napjainkban nem a pihenést vagy az édes semmittevést jelenti: ebben az időszakban brutális stressz nehezedik a nőkre és háziasszonyokra, akiknél az ingerültség fő okozója az, hogy a tökéletes karácsony jegyében mindennel el tudjanak időben készülni. Tökéletes karácsony vs. megfelelési kényszer Anyukáink és nagymamáink ötféle fogást és nyolcféle süteményt tettek a karácsonyi asztalra, és a két ünnep között újból nekiálltak a konyhában sürgölődni, hogy az év utolsó napjára ismét legalább négyféle édességből majszolhassunk kedvünkre. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lettek volna fáradtak, és maradéktalanul élvezték volna a temérdek munkát. A beivódott szülői minták miatt sokan felteszik magukban a kérdést: rossz háziasszony és anya vagyok, ha nem várom a családot és a rokonokat temérdek mennyiségű étellel, ragyogó lakásban?
Sokszor próbálunk megfelelni a környezet elvárásainak, az anyósnak vagy az édesanyának való görcsös megfelelési kényszer frusztráltságot és stresszt eredményezhet. Pedig az ünnep mindenkinek jár, nem csak a gyerekeknek vagy a vendégeknek. Arról sem árt szót ejteni, hogy a gyakran a nők állítanak fel maguknak magas elvárásokat az ünnepek alkalmával, és ingerültek lesznek, ha nem tudják időben teljesíteni azokat. Régen a generációk együttélése volt a jellemző, ahol a család nőtagjai együtt készültek a karácsonyra. Ma viszont a munka mellet a nők sokszor egyedül próbálnak helytállni: beszerezni az ajándékokat – anyósnak, apósnak egyaránt -, lakást díszíteni, adventi koszorút készíteni, sütni, főzni és takarítani. Ha valaki élvezi a készülődést, szeret a konyhában sürgölődni, akkor imádhatja az adventi időszakot, de nem árt észben tartani, hogy semmi nem kötelező. A cikk az ajánló után folytatódik Egy felmérés szerint a nők kétharmada stresszes az ünnepek alatt, hiszen úgy érzik, minden feladat és teher rájuk hárul, a megfelelési kényszer pedig frusztráltságot okoz.
Valójában ma egy olyan álpatriarchális társadalomban élünk, amelyben a nők jelentős része mindinkább házisárkánnyá válik, miközben sok férfi egyre zsugorodó kerti törpének érezheti magát: ezek a kényszerű szerepek valamennyi érintettre rombolóan hatnak - összegzi többéves szakmai tapasztalatát Aszalós Péter pszichológus. A párkapcsolatok javítására szakosodott, önismereti tréningeket vezető szakember elmondta a jelenségről, hogy több lépésben lezajló, hosszas folyamatról van szó, amelynek alapja a férfiak általános elbizonytalanodása, az utóbbitól pedig az egész euró-atlanti kultúrára jellemző hagyományos férfi uralom megrendült. Kapcsolatfüggőség A kapcsolatfüggőség divatos kifejezés, manapság gyakran használatos. Amikor valaki minden cselekedetét a másik véleményétől és beleegyezésétől teszi függővé, miközben ez nem kölcsönös, és ebben a szituációban nem boldog egyik fél sem, erős a gyanú a kapcsolatfüggőségre. Miért jobb a rossz kapcsolat, mint a magány? >> A látszat fenntartása egyre kínosabb, amitől a nők is frusztráltak.
De nem is akkori, szlovákul elmondott beszédét… Nem ezeket adták át, hanem egy dokumentumot, melyben olyan követelések szerepeltek, melyek jogosak, ismertek, s melyek nagy részét már a 2012-ben az MKP, a Kerekasztal és a Most-Híd által elfogadott, a szlovákiai magyarság megmaradásához szükséges dokumentumban is rögzítettek. A téma fontossága miatt ebben az esetben a tartalom és a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója talán felülírja a protokollt, ugyanis sosem lett volna megfelelő idő az átadásra, ha azt valaki aszerint akarja megválasztani, hogy a szlovákoknak megfeleljen. Szóval számomra elfogadhatatlan a kettős beszéd, a megfelelési kényszer és azok a hangok is, melyek éles kritikát fogalmaznak meg magyarként a fent említett akciók ellen. Pont azért, mert ezzel ahhoz járulnak hozzá, hogy a problémáról ne beszéljünk, s hogy ne induljunk el az igazság megértésének útján. Mert mikor lenne a legjobb időpont erre, mint a trianoni diktátum 100. évfordulóján? Persze ehhez el kellene már végre felejteni a "megváltó új generáció" sablonszöveget.