A Bájoló megírásakor azonban még nem tudta, hogy júliusban ismét megkapja a munkaszolgálatos behívót, amit még egy követ, az utolsó: 1944 májusában újabb munkaszolgálatra hívták be. Mégis, minden szenvedés és megaláztatás mellett Radnóti lelke tiszta maradt, költészetét nem terhelte meg felesleges indulatokkal: a Bájoló friss és üde, finoman szól, már-már simogat. "Rebbenő szemmel / ülök a fényben, " adja mosolyt fakasztva a világ tudtára szerelmét, ám a boldogságot beárnyékolja a jelen; elképesztően szép az az érzékenység, ahogy a költő megfogalmazza a tragikus véget, a jövőt: "ugrik a fény is, / gyűlik a felleg, / surran a villám". Vers a hétre az 1909. május 5-én született és 1944. november 9-én meghalt Radnóti Miklós költőre emlékezve. RADNÓTI MIKLÓS: BÁJOLÓ Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak, s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket.
Okostankönyv
Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb. A lényeg Fésüs Éva verse A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik. Tavasz van! Gyönyörű! József Attila verse Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű!
2008. 03. 5. Készítő: Verspatikus Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szivünket. 1942 Radnóti_Miklós kategória | 31 hozzászólás 31 hozzászólás